Jelenlegi hely

A világháború az irodalomban - Múzeumi Szabadegyetem

2015. jún. 9. kedd
16:30 - 18:00
Helyszín: 
Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

A Laczkó Dezső Múzeum 2014/2015-ös Múzeumi Szabadegyetemének záró előadása 2015. június 9-én, kedden 16.30-kor kezdődik a Laczkó Dezső Múzeumban (8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.).

Az aktuális előadás témája:
A világháború az irodalomban
Előadó:
Dr. Pilipkó Erzsébet irodalmi muzeológus (LDM)

Közreműködik Dominek Anna, a Veszprémi Petőfi Színház művésze

„… a fegyverzajban szárnyal a képzelet …” – írta Móricz Zsigmond az első világháború kitörésekor, s haditudósítóként a frontra indult, hogy a mozgósított „magyar falut” kövesse a harcokban. „A halál a legihletőbb múzsa” – vallotta Balázs Béla is, s önkéntesként egyenesen frontszolgálatra jelentkezett. 1914 augusztusában a háborús láz már ragályként futott végig Európa szellemi életén, és a Nyugathoz tartozó írók is mind hasonlóképpen vélekedtek. Még a szigorú esztétizálás híve, Babits Mihály is „kalandnak” nevezte a háborút, ahol a férfi méltóságát érezheti. Októberben közölt versei azonban már komoly kétségekről számolnak be: a kaland helyébe az aggodalom lépett. 1915 tavasza Móricz szemléletében is változást hozott, s háborús riportjaiban jól nyomon követhető annak íve, hogyan jut el a hadi-anekdoták és vitézségi jelentések világától az egyes ember harctéri tapasztalatának hiteles megmutatásáig, a Kis Samu Jóska és a Szegény emberek című novellák megfogalmazásáig.

A háború kezdetén virágzott a hírlap üzlet, az embereket érdekelték a frontról érkező hírek, s mindaz, ami újdonság, szenzáció. A hadi cenzúra szigorúan szabályozta az információ áramlását, alapvető érdeke volt a háborús hevület fenntartása. „… a sajtó s különösen a haditudósítók kara szorosan belekapcsolódik a háború érdekeinek a szolgálatába, a hadsereg egyik fegyvernemévé válik, de ez az állapot nagyon megnehezíti az egyes haditudósítók írói képességeinek érvényesülését” – írta Molnár Ferenc.

A háború elhúzódása, a rokkantak tömeges megjelenése a hátországban, a gazdasági nehézségek fokozódása azonban hamar széttépte a lelkesedést, s a lapok is egyre inkább hangot adtak a háborúellenes megnyilvánulásoknak. Íróink, költőink alkotásaiban egyértelműen feltárulnak a háború borzalmai, a biztosnak hitt erkölcsi értékek megrendülése, a hadszínterek és a hátország embernyomorító, testileg és lelkileg elzüllesztő valósága (Babits, Kosztolányi, Ady, Gárdonyi, Kaffka Margit, Herczeg Ferenc, Gyóni Géza stb.). A háborút követően pedig megjelenik egy új műfaj, az ún. hadifogolyirodalom (Markovits Rodion, Kuncz Aladár), amely az idegen földön való gyötrődésről, szenvedésről, megaláztatásról és bizonytalanságról ad számot.