Jelenlegi hely

Divattörténet a 20. század elején - Múzeumi Szabadegyetem

2015. máj. 12. kedd
16:30 - 18:00
Helyszín: 
Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

A Laczkó Dezső Múzeum 2014/2015-ös Múzeumi Szabadegyetemének kilencedik előadása 2015. május 12-én, kedden 16.30-kor kezdődik a Laczkó Dezső Múzeumban (8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.).

Az aktuális előadás témája:
Az I. világháború hatásai a hátországban: divattörténet, alternatívák, csalánháború
Előadó:
Egervári Márta restaurátor, Laczkó Dezső Múzeum

A mai öltözködési kultúra, ünnepi és hétköznapi viselet kialakulásának folyamatában mind a férfi, mind a női viseletet tekintve voltak mérföldkövek. Míg az európai férfidivatban a legdrasztikusabb változásokat a nagy francia forradalom idejére és a 19. század elejére tehetjük – anyagok, színek, és az elért sziluett tekintetében –, addig a női viseletben majd száz évvel később, a 19–20.. század fordulóján zajlott le ez a folyamat.

Már a századforduló előtt – a nőmozgalmakkal párhuzamosan – elindult a női viselet megreformálására való erős törekvés. A női egyenjogúság szimbólumaként – „a legszebb nő a férfi” jelmondatnak megfelelően – férfi ruhadarabokat, szabásvonalakat csempésztek a női divatba. Felmerült a – férfiakéhoz hasonlóan –  háromféle öltözet bevezetése, melynek részét képezte legnagyobb újításként a reformruha, amely alatt semmilyen fűzőt, testkötőt nem viseltek. A fűző helyett sportolást javasoltak az alakformálásra. Az I. világháború idejére a szoknyák egyre szűkülnek, kevesebb a szalag és a fodor, megszűnik a turnűr, a fűző, helyette különféle „egyenestartó”, melltartó, haskötő és egyéb fűzőpótló, szabadalmaztatott találmányok kerülnek forgalomba. Egyre inkább a szecesszió kerül előtérbe, félreteszik a legyezőt, helyette összecsukható napernyővel indulnak sétára.

A húszas évek csonka Magyarországán újra előtérbe került a magyaros öltözetek viselete, a gyász jelképeként sok fekete díszmagyar ruha készül, mind férfi, mind női változatban. Trianonnal a fonó-, szövő-, posztóipar jelentős része elveszett. 1920–1922 között 38 új, textiliparral foglalkozó gyár alakult. Részben az elszakított területekről települtek haza, főleg a felső-magyarországi régió tért vissza régi fogyasztóihoz. A hazai védett fogyasztópiac hamar megkedvelte a magyar textilipari gyártmányokat, és 1928-ban már exportra is termeltek.

A veszprémi polgárok lehetőségeikhez mérten szintén követték a divatot, ezt néhány korabeli fényképen jól nyomon követhetjük. A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében található ebből az időszakból egy millecentenáriumi viseletegyüttes, valamint több, a polgári és a paraszti kultúrában használt ruházat. A gyűjteményben lévő I. világháborús egyenruhák, főleg az ingek anyaga jelenleg vizsgálat alatt áll a közelmúltban olvasott egyik érdekes cikk alapján, amely arról számol be, hogy az általuk vizsgált I. világháborús német egyenruha-ingek 80%-ának anyaga csalánszövet…

Egervári Márta
textilrestaurátor

Belépőjegy:  felnőtt 400 Ft, diák/nyugdíjas 300 Ft