Jelenlegi hely

Előadás P. Jáki Sándor Teodóz munkásságáról

2015. okt. 27. kedd
16:30 - 18:00
Helyszín: 
Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

2015. október 27-én, kedden 16.30-kor a Veszprémi Múzeumegylet szervezésében Dr. Medgyessy-Schmikli Norbert történész és Toldi Éva újságíró tart előadást a Laczkó Dezső Múzeumban „A csángók apostola volt – Emlékezés P. Jáki Sándor Teodóz OSB életére, munkásságára” címmel.

"P. Jáki Sándor Teodóz a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium nyugalmazott énektanára, karvezető, népzenekutató, a csángók apostola – 2013 január 8-án este eltávozott a minden élők útján. Halála megrendített mindenkit, aki kapcsolatban lehetett vele, akiket megszámlálhatatlanul sok barátja közé fogadott, de azokat is, akik csupán futólag ismerték. Fegyelmezetten, betegségéről említést sem téve tartotta a kapcsolatot haláláig azon sokakkal, akiket szívébe zárt.

„Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dániel 12;3)

Immár két esztendeje annak, hogy nincs közöttünk Teodóz atya, aki a Veszprémi Múzeumi Egyletnek is rendszeres előadója, barátja volt. Amikor fejet hajtunk életműve, küldetése, rendkívüli tudása, segítőkészsége, elkötelezettsége, egészséges derűje, színes egyénisége előtt, egyszerre emlékezünk alakját felidézve a csángók és a vallásos néphagyományok őrzésének apostolára, a kiváló tanárra, a népzene kutatójára, a nagyszerű előadóra, sokak szeretetét, tiszteletét birtokló szerzetesre és igaz barátra, aki méltán kapta meg munkássága, missziós tevékenysége alapján posztumusz a Magyar Örökség Díjat.

Teodóz atyát Veszprémben is sokan ismerték, szerették. Szép magyar beszéde, érthetően, jól hallhatóan, választékosan, ugyanakkor szenvedéllyel, lebilincselően előadott mondanivalója felejthetetlen maradt mindazok számára, akik hallották őt. Örökségként ránk hagyott gondolatait sokáig fogjuk idézni: akár az addig ismeretlen templomban mondott fohászait, a népdalról, egyházi népénekről megfogalmazottakat, a diktálás utáni énekről vallott, az előénekesek, előimádkozók szerepét, tevékenységét értékelő mondatait egyaránt. Szüleiről, különösen édesanyjáról, testvéreiről, tanárairól, karizmatikus barátairól, adatszolgáltatóiról mondott vallomásai szeretetről, tiszteletről árulkodnak. Teodóz atya egész földi pályafutását a rendületlen szolgálat, alázat hatotta át, erejét, szívét, lelkét, anyagi javait adta önzetlenül missziói küldetésébe. Áldás, Istentől kapott ajándék volt Ő mindenki számára, aki kapcsolatba kerülhetett vele.

Megemlékező összejövetelünkön Teodóz atya életéről, munkásságáról egyik legrégebbi és egyik legkedvesebb tanítványa, dr. Medgyessy-Schmikli Norbert történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára beszél, aki a gazdag, személyes élményeken túl kitér annak a munkának a folytatására is, amit Teodóz atya kezdett el és most ő, a Tanítvány a letéteményese. Ez a kunszigeti Jézus keresés szokása, ahol húsvét hajnalban az előénekes szerepét Teodóz atya után Medgyessy Norbert tölti be. Folytatja a Tanítvány azt a nemes hagyományt is, amelynek során Teodóz atya advent utolsó hetében a Felvidékről hozott, nem konszekrált ostyával örvendeztette meg híveit, barátait, tisztelőit.

Teodóz atya emlékét idézi a Győrött, 2014-ben Cs. Varga István szerkesztésében és Polgár Tibor András gondozásában „A vándorapostol” címmel megjelent kötet, amelyben egykori tanítványok, barátok, tisztelők írták meg emlékeiket, szeretettel, tisztelettel, csodálattal, derűvel idézve fel Teodóz atya rendkívüli egyéniségét. A kötetet Toldi Éva irodalomtanár, újságíró mutatja be, aki nemcsak egyik szerzője a könyvnek, hanem mint az Atya egykori útitársa, ma is nyomdokain jár Csíksomlyóra, Kacsikára.

Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak a kötethez írt bevezető sorait idézve: „Valami fontosat adott nekünk, hiányzik, ezért írunk róla, hogy ismét közel legyen eszményeivel, amelyre nekünk is szükségünk van.” E gondolathoz hozzátehetjük még: azért beszélünk róla, hogy fejet hajtsunk életműve, emléke előtt, amely sokaknak jelentett vigaszt, útravalót, bíztatást, bátorítást, gazdagodást. Emléke legyen áldott!"

S. dr. Lackovits Emőke
a Néprajzi Szakcsoport vezetője