Jelenlegi hely

Evangélikus templomok, evangélikus jelképek - Múzeumegylet előadás

2015. feb. 24. kedd
16:30 - 18:00
Helyszín: 
Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

Tisztelettel meghívjuk Önt a Veszprémi Múzeumegylet következő rendezvényére, 2015. február 24-én, kedden 16.30-ra, amelyen Isó Zoltán evangélikus lelkész tart előadást a Laczkó Dezső Múzeumban „Evangélikus templomok, evangélikus jelképek” címmel.

"Isó Zoltán a veszprémi evangélikus gyülekezet lelkipásztora. Teológiai tanulmányait Budapesten, az Evangélikus Teológiai Akadémián végezte, 1990-ben kapta meg diplomáját. Előtte azonban nyolc esztendeig szerszámkészítői képesítéssel Budapesten dolgozott ebben a szakmában, és csak ezt követően kezdte meg teológiai tanulmányait. Bízvást elmondható, hogy személyében olyan embert tisztelhetünk, aki igazi elhívást kapott a lelkipásztori szolgálatra.

Egyetemi tanulmányait 1990-ben feleségével, Dóra asszonnyal egyszerre fejezte be. Első állomáshelyük segédlelkészként Ostffyasszonyfán és Uraiújfaluban volt, majd 1991-től Veszprémben választották meg a gyülekezet lelkészévé. Létrehoztak egy második lelkészi állást, így feleségével együtt végzik immáron huszonnegyedik éve az evangélikus gyülekezet áldozatos szolgálatát. Két gyermekük van, akik jelenleg egyetemi hallgatók.

Isó Zoltánt a „Biblia éve” alkalmával a Laczkó Dezső Múzeumban szervezett konferencián már hallhattuk előadni. Akkor nagysikerű előadást tartott arról, hogyan vihető közel a gyermekekhez a Biblia, mi módon keltheti fel a hitoktató a gyermekekben a Biblia iránti érdeklődést. Az egyetemes imahéten pedig minden esztendőben találkozhatnak vele a különböző felekezetekhez tartozók, hiszen mindig vállal szolgálatot.

Előadásának egyik részében az evangélikus templomok külső megjelenéséről és a templombelsők – sokak által kevéssé ismert – jellemzőiről fog beszélni, rámutatva a lutheri reformáció művészetszemléletére, valamint a magyar evangélikusságnak történetéből eredő sajátosságaira, megmutatva a templomi berendezések (oltár, oltárkép, szószék, kegyszerek, liturgikus textilek) jellegzetesen evangélikus karakterét, amelyet meghatároztak a lutheránus hitelvek. Különös értéket jelentenek mind a magyar művelődéstörténetben, mind pedig az egyháztörténetben a dunántúli evangélikus közösségek, amelyek a történelem hányattatásai és a más keresztény felekezetekhez viszonyítottan kisebb lélekszámuk ellenére megmaradtak, virágzó gyülekezeti életet, színvonalas iskolarendszert és maradandó művészeti emlékeket hagyva az utókorra, amelyek napjainkban is tápláló forrást jelentenek.

Előadásának másik részében pedig az evangélikus liturgia és vallásgyakorlat jelképeivel, jelképrendszerével ismertet meg, mindazokkal az ókeresztény és középkori gyökerű szimbólumokkal, amelyeket ma is alkalmaznak.

Természetesen az idő rövidsége csupán csak felvillantását engedi meg mindannak a gazdagságnak, amelyet az evangélikus közösségek jellemzőinek mondhatunk."

S. dr. Lackovits Emőke
a Néprajzi Szakcsoport vezetője