Jelenlegi hely

Múzeumegylet előadás a honismereti mozgalomról

2014. nov. 25. kedd
16:30 - 18:00
Helyszín: 
Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

A Veszprémi Múzeumegylet
tisztelettel és szeretettel meghívja Önt, hozzátartozóit és barátait
következő rendezvényére, amelyre

2014. november 25-én
kedden fél ötkor

kerül sor a
Laczkó Dezső Múzeumban
(Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

Előadó:
Vér Lászlóné Kiss Irén ny. tanítónő Balatonkenese

Az előadás címe:
„Minden ember életében a szülőföld a legszebb a világon” (Móricz Zs.)
(Vér Lászlóné vallomása a honismereti mozgalomról és a belőle kisarjadt életművéről)

Hiszem és vallom az íróval egyetértve, Balatonkenese számomra a legszebb a világon. Itt születtek elődeim és én is 1937. szept. 16-án, református, földműves családban Kiss Ferenc és Lajos Erzsébet gyermekeként. Szüleim meghatározó szerepet játszottak életemben. Szorgalmuk, segítőkészségük például szolgált. Sajnos egyedüli gyermek voltam, így természetes volt, hogy pajtásaim sokszor tartózkodtak nálunk vagy én náluk. Biztos azért alakult ki bennem a közösséghez való tartozás igénye. Kenesén jártam óvodába, 4 évig a ref. elemi, majd 1948-52-ig az ált. iskolába. Szüleim szerény anyagi helyzete kétségessé tette továbbtanulásom, de édesanyám határozott egyénisége utamra bocsájtott, azzal, hogy soha ne felejtsem el, honnan indultam el. Életem során úgy érzem, ezt be is tartottam. 1957-ben szereztem meg Veszprémben a tanítói oklevelet. 1956-ban a falunkban működő AMEK-ban töltöttem a gyakorló évet. A görög és macedon gyermekekkel való foglalkozás, a szeretetben együtt töltött napok felejthetetlenek. Pályám során is a szeretet vezérelt. A 33 év alatt nekem nem volt kötelező óraszám. Ahhoz, hogy nyitottá, érdeklődőkké tegyem a rám bízott kis gyermekeket, semmit sem sajnáltam. Vittem őket kirándulni, múzeumba, színházba. A görög otthonból állami leánynevelő otthon lett. 1962-ig tanítottam ott, és az akkori felsőbb vezetés javaslatára a leányok a falusi iskolába jártak ki tanórákra. Így több kollégámmal együtt áthelyeztek: engem Csajágra, 3 szép, tartalmas évet jártam át ide vonattal. Sokszor elmentem reggel és este értem haza, mert felsőben is helyettesíteni kellett. Ott is erősödött bennem a közösségért való tenni akarás. Hisz ha az iskola valamire készült, a bemutatón az egész falu ott volt. 1965-1992-ig a balatonkenesei ált. iskolában tanítottam a 3.-4. osztályt. Szerettem volna jobban megismertetni lakóhelyünk múltját, hisz Kenesén nagy hagyománya volt a közös éneklésnek, a műkedvelő előadásoknak mindkét felekezet részéről.
A honismereti munkába a Hadnagy László által szervezett nyári táborokban kapott ismeretek révén kapcsolódtam be. Honismereti szakkört szerveztem, és elkezdtük a gyűjtést. Kecskés József irodalom és történelem szakos kollégám Kenese irodalmi és történelmi hagyományainak gyűjtésével és feldolgozásával egészítette ki a mi néprajzi gyűjtésünket. 1969-ben ismertem meg férjemet, Vér Lászlót egy honismereti kurzuson. 1970-ben kötöttünk házasságot, két fiú gyermekünk született, Zoltán és Balázs. Balázsnak két leánykája van, Eszter és Dominika.
Férjem mindenben segítségemre volt, nélküle nem tudtam volna ennyi eredményt elérni.

Vér Lászlóné Kiss Irén ny. tanítónő

Vér Lászlóné a balatonkenesei Tájház létrehívója, gondviselője, gyűjteményének gyarapítója, szíve és lelke, aki ezt a munkát szolgálatként fogta fel, önzetlenül úgy is végezte és tevékenykedik érte ezzel az elhivatottsággal a mai napig. Róla is elmondható, hogy valódi lámpás. Lámpása a közösségnek, a helytörténeti kutatásnak, a honismereti mozgalomnak, valamint a szülőföld történetének, népismeretének megismertetésén való munkálkodásnak. Egész pályafutását annak szentelte, hogy a lakóhely ne csupán lakhely, hanem otthona legyen az ott élőknek, a haza kicsiben. Ez a hivatása a mai napig életének középpontját jelenti.
A tájház gondolata és a megvalósításhoz vezető első lépések 1968-ban történtek egy, a szülőföldet megismertető kiállítással, amelyből kinőtt a Honismereti Szakkör. Munkájuk eredményeként kérésüket az OMF meghallgatva, tájháznak megvásárolta Kósa Jánosné Sipos Irmától a Kossuth u. 6. szám alatt álló, 1850-ben épült, három osztatú lakóépületet, amely egyik legszebb példája a Balaton-melléki népi építészetnek. Huszonhárom esztendő kitartó munkájának eredményeként 1991-ben megnyílt a Kenese helytörténetét és népi kultúrájának jellemzőit bemutató kiállítás. Kenese történetének főbb állomásait, továbbá a település jeles személyiségeit bemutató tárlat mellett a korabeli, vagyis a 19. és a 20. század lakáskultúráját, a viseletet, továbbá a gazdálkodás, a szőlőművelés, valamint az ősfoglalkozások tárgyi emlékeit tárja a látogatók elé, magas színvonalú szakmai hozzáértést tükrözve. A gazdasági épületekben a korabeli paraszti háztartás munkaeszközeit, mezőgazdasági gépeit láthatják a látogatók. Rendkívül gazdag ez a gyűjtemény, amely szakszerű elrendezésben árnyalt képet ad a korabeli életviszonyokról, a mindennapi megélhetés forrásairól, a gazdaságok szerkezetéről és a különféle munkák eszközkészletéről. A tárlat értékét nagyban növeli a különösen gazdag fényképanyag, amely külön gyűjteményi egységet jelent. Nem véletlenül kapták meg az „Év tájháza” kitüntető címet.
Az évtizedek gyűjtőmunkáját sokan segítették, de igazi lelke Vér Lászlóné volt és maradt. Munkásságát dicséri az a szép kiállítású kötet, amely 2014-ben jelent meg, „Kenesei időutazás” címmel és Kenese, valamint a kenesei polgárok évszázadaiba, életük mindennapjaiba, ünnepeibe enged bepillantást. A kötet megszületése Vér Lászlóné és munkatársai, Győrfi Károlyné, valamint Györgydeákné Takács Hajnalka könyvtárosok munkáját dicséri, ámbár a szíve-lelke ennek is Vér Lászlóné volt.
Egész eddigi életét, pá_lyáját a kötet mottójául választott Ipolyi Arnold megfogalmazta gondolattal jellemezhetjük: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő!”
Ezt szolgálta eddigi életében maradéktalanul Vér Lászlóné férjével, hűséges segítőtársával, Vér Lászlóval együtt.. Erről az életükön átívelő szolgálatról vall előadásában. Isten áldása kísérje további önzetlen munkálkodásukat!

S. dr. Lackovits Emőke