Jelenlegi hely

Veszprémi Múzeumegylet

2014. jan. 28. kedd
16:30 - 18:00
Helyszín: 
Laczkó Dezső Múzeum (8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

A Veszprémi Múzeumegylet
tisztelettel és szeretettel meghívja Önt, hozzátartozóit és barátait
következő
rendezvényére, amelyre

2014. január 28-án,
kedden fél ötkor

kerül sor a
Laczkó Dezső Múzeumban
(Veszprém, Erzsébet sétány 1.),

Beszélgető-előadás címe:
„Múltba tekintő” – forrásfeltárás, kutatás, feldolgozás a jelenben a jelennek és a jövendő nemzedéknek

Előadó:
Márkusné Vörös Hajnalka
történész-levéltáros, etnográfus,
akivel
S. Lackovits Emőke
néprajzkutató beszélget

Márkusné Vörös Hajnalka 1962-ben született Veszprémben, az Ének-Zene Általános Iskola befejezését követően tanulmányait Budapesten a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta. Érettségi után felsőfokú tanulmányait 1982-ben az ELTE néprajz-történelem szakán kezdte meg, ahol 1988-ban, egy esztendei lipcsei ösztöndíja leteltével középiskolai tanári és etnográfusi diplomát vehetett át. Egyetemi tanulmányai alatt meghatározó volt későbbi kutatói pályájára az Eötvös Collegiumban eltöltött öt esztendő, ahol olyan kiváló tanáregyéniségek indították el a tudományos munkára, mint Benda Kálmán, Szabad György és Benda Gyula. Egyetemi hallgatóként részt vett a Laczkó Dezső Múzeum által szervezett és irányított kistáji monografikus kutatásokban, így a Káli-medencei és a Somló-környéki vizsgálatokban. Múzeumi gyakorlatát ugyancsak Veszprémben töltötte.

1988-tól a Veszprém Megyei Levéltár segéd-levéltárosa lett, első nagy munkája a megyei családi levéltárak rendezése volt, amely komoly szakmai tapasztalatok szerzésére adott lehetőséget. Folyamatosan részt vett a történeti iratgyűjtemények, továbbá a 20. századi irat együttesek rendezésében, 2011-2013 között pedig a Földhivatal Földmérési és Térképészeti Hivatal iratainak rendezését irányította. Levéltárosi munkája során elsajátította az ügyintézés, ügyiratkezelés, ügyiratszerkesztés fogásait, de folyamatosan részt vett gyűjtőterületi, iratselejtezési, iratkezelési, raktárrendezési és a fondrevíziós munkákban is. A kutatószolgálat összetett feladatainak ugyancsak részese volt, 2003-2009-ig a kutató és ügyfélszolgálati munkát irányította osztályvezetőként, 2013 januárjától szeptemberéig pedig az ügyfélszolgálat csoportvezetői feladatait vállalta át. Tehát elmondható, hogy az ügyfélszolgálatot, a külső kutatók és a kutatások támogatását, előmozdítását mindig szívügyének tekintette. Mindezek mellett rendkívül fontosnak ítélte a levéltári közművelődési tevékenységet. Ennek köszönhetően adott helyet a Levéltár 2007-től nemzetközi konferenciáknak (Családtörténet, Kézműves örökség, Az Esterházy család, Nemzetpolitika és magyarságtudat), továbbá elindította 2010-ben a Veszprémi Történelmi Szalon beszélgetéseit, de levéltári dokumentumok segítségével 2010- 2012 között több kiállítás tervezésében, rendezésében ugyancsak közreműködött (Veszprém megyei németek levéltári forrásai, Veszprém megyei hungarikumok, Kézműves örökség, 1848 a falragaszok tükrében, Veszprémi kertek).

Felbecsülhetetlen értékű a Veszprémi Hét Domb Egyesülettel 2011-től közösen végzett munkája, amelynek keretében a városban családok fényképgyűjteményeit tárják fel és gyűjtik, digitalizálják, létrehozva egy hatalmas értéket képviselő levéltári adatbázist.
2013-tól indította útjára a Laczkó Dezső Múzeummal együttműködve a Veszprém szegről-szegre című programsorozatot.

Szívesen tart levéltári órákat, vagy ad információs anyagot olyan túrákhoz, amelyek a várostörténettel kapcsolatosak. Az ELTE Népraj Tanszékén pedig „Bevezetés a levéltári kutatás módszertanába” címmel tartott szeminárium-sorozatot.

Kutatásainak eredményeként községi monográfiák jelentek meg, amelyeknek szerzője, társszerzője vagy szerkesztője (Alsóörs, Somlóvásárhely, Dudar, Nagyesztergár, Márkó). Részt vett a „Magyarországi németek történeti levéltári forrásai 1670-1950.” című kötet összeállításában. Elkészítette 50 település szabadtéri kálváriájának adattárát, de a kálváriák monografikus igényű feldolgozását is végzi, több tanulmánya megjelent ebben a témakörben. Mindezeken túl közreműködik a Balaton-felvidék történeti demográfiájának feltárásában is. 1996-2013 között ötvenöt publikációja és szerkesztése látott napvilágot. Megkerülhetetlennek és különös fontosságúnak tartja a határon túli intézményekkel való kapcsolat ápolást és bemutatkozásukhoz a lehetőségek biztosítását (Sepsiszentgyörgy, Komárom, Somorja, Vágsellye, Zenta, Kárpátalja).

Márkusné Vörös Hajnalka férjezett és családanya. Házastársa Márkus Csaba középiskola tanár (Lovassy L. Gimnázium), gyermekeik: Júlia (1989), Eszter (1991), Ágnes (1993.).

Beszélgetésünkben bemutatja a levéltári munka szépségét, összetettségét, a kutatásokban való nélkülözhetetlenségét, továbbá hallhatunk monografikus és forrásokat feltáró vizsgálatairól, valamint a levéltári közművelődési tevékenység fontosságáról.